A korrózióról és a kapcsolatos problémákról

A fémek felületéről, a környezetei hatások miatt elinduló kémiai folyamatot nevezzük korróziónak, mely a fémtárgy rongálódásához, pusztulásához vezet.

A korrózió, fajtái szerint lehet kémiai- és elektrokémiai korrózió.

  

A kémiai korrózió a fémeknek a környezetükben található más anyagokkal történő vegyi reakcióját jelenti, amelynek következtében a fémek valamilyen vegyületté alakulnak, vagy a felületük feloldódik. Egyik legismertebb formája, amikor a vas a levegő oxigénjével reagál, és vasoxiddá (rozsda) alakul.

Elektrokémiai korrózió akkor jön létre, ha két különböző elektródpotenciálú fém érintkezik egymással elektrolitban. A tűzivíztározók esetében ez a fajta korrózió bír nagyobb jelentőséggel.

A két fém (pl. öntvények, szerelvények és a kötőelemek) érintkezik egymással az elektrolitban (víz). Az egyik feltétel, hogy a két fém valamely tulajdonságában különbözzék egymástól.

Mikor vas és alumínium kerül egymás mellé a víz alatt, a feltételek eleve adottá válnak. Galvánelemhez hasonló folyamat játszódik le, ahol az aktívabb fém felől fog áram lépni az elektrolitba. Azonban nem szükségszerű, hogy két teljesen különböző fém legyen jelen, elég ha vas öntvények más-más arányú összetétellel rendelkeznek.

Nagyon fontos tény, hogy az elektrokémiai korrózió során a korrózió CSAK az aktív fémen fog keletkezni.

elektrokémiai korrózió megjelenése a bilincsen

a megtisztított bilincs

Szivattyú és szívócső csatlakozása

Az egyik rögzítő csavar az előző képről.
Az anyacsavaron jól kivehető a korrózió mértéke.

Az elektrokémiai korrózió folyamata gyors lefolyású a kémiai korrózióhoz viszonyítva, hatása sok esetben a rögzítőelemeken nyilvánul meg. A rögzítőelemek korrózió okozta gyengülése, törése vagy egyszerűen az eltűnése súlyos problémákhoz vezethetnek. Célszerű az ilyen jellegű veszélyeket a rendszeres ellenőrzéssel, karbantartással megelőzni.